A Weinberger család története

Kistárkánynak (ma Malé Trakany, Szlovákia) 1851-ben 18 zsidó lakosa volt, köztük a Weinberger család is. Weinberger Márkus 1849 körül született Weinberger Miksa és Schwartz Regina gyermekeként, majd idővel Sátoraljaújhelyre költözött a család, mert egyes anyakönyvi bejegyzésekben Márkus sátoraljaújhelyiként szerepel.

1875. május 23-án vette feleségül Nagyváradon Grósz Júliát (A nagyváradi anyakönyvek csak helyben kutathatók, viszont a JewishGen adatbázisában az első- és a másodpéldány idevágó bejegyzése is szerepel indexelve.)

Márk és Júlia a házasságkötésük utáni első évben Nagyváradon éltek, majd Gyulára költöztek egy rövid időre, innen Szegedre, majd valamikor 1898 és 1908 között Budapesten telepedtek le. Márk szabó volt, az egyik budapesti színháznak is dolgozott. A család nagyjából a háborúig az Almássy tér 17. alatt lakott, ezután az Aradi utca 60-ba költöztek.

A családfő, Márk 1924-ben halt meg.

A Kozma utcai temetőben nyugszik (40. parcella, 40. sor, 50. sír).

A felesége 34 évvel élte túl, 1959-ben halt meg, 100 éves korában (a halotti anyakönyv szerinti 1856-os születés nem stimmel).

A Weinberger testvérek

A házaspárnak tíz gyermeke volt, közülük heten érték meg a felnőttkort. Az alábbi kép 1905 körül született:

A kép bal oldalán a szülők mögött Irén és Aranka áll, mellettük és az édesanyjuk mellett két rokon ül/áll (őket nem sikerült beazonosítani). Az ajtó előtt álló fiatalember Dezső, mellette áll az öccse, Mór. Előttük, a kép jobb szélén Berta ül, az integető kislány Rózsa, az ő túloldalán pedig Helén.

Miska / Miksa

Miska/Miksa Nagyváradon született 1876. április 4-én. A nevét valószínűleg a korábban elhunyt apai nagyapjáról, Márkus édesapjáról kapta. A születési bejegyzése a nagyváradi anyakönyvben található, ezért ebben az esetben is csak az indexelt verziót tudom megmutatni:

Szegeden halt meg 1884. július 30-án, 8 éves korában, szívhűdésben:

Nagyváradról valamikor 1876 áprilisa után költöztek Gyulára.

Jetti

Jetti lányuk Gyulán született 1878. május 4-én.

A család csak nagyon rövid ideig lakott itt, mert 1879 márciusában, a nagy árvíz idején már Szegeden éltek. Az ún. Zákány ház telekkönyvében a következő megjegyzés szerepel: „Zákány Antal szabómester háza a Vízkor elpusztult, kívüle károsult Weinberger Márk szabósegéd”.

Az árvíz után Pestre költöztek egy időre, Jetti itt halt meg 1879. november 11-én. A Salgótarjáni úti zsidó temetőben nyugszik (B parcella, 127/40. sír)

Béla

Béla fiuk Szegeden született 1882. április 30-án:

Vörhenyben halt meg 8 éves korában, 1890. január 2-án, Szegeden van eltemetve.

Berta

Berta 1884. május 30-án született Szegeden:

Tanult nő volt, 17 éves korától Szegeden dolgozott könyvelőként egy hírlapirodánál.

Szarvason, egy rokoni látogatáson ismerkedett meg Pollák Gábor községi írnokkal, aki 1908 júliusában kérte meg a kezét. A lánykérő levelet nem ismerjük, azonban Berta édesapjának, Weinberger Márknak a válasza betekintést nyújt a Weinberger család szeretetteljes légkörébe:

Berta és Gábor rövid jegyesség után, 1908. november 8-án Budapesten összeházasodtak:

Gyermekeik Szarvason születtek:

Albert 1909. december 19-én született, nevét az előző évben elhúnyt anyai nagyapjáról kapta.
Róza 1911. március 11-én született, nevét az 1908-ban elhúnyt anyai nagyanyjáról kapta.
Imre 1913. május 31-én született
Ilona 1915. június 8-án született

A Pollák család boldog és harmonikus élete, amit a fennmaradt levelekből megismerhettünk, néhány hónap alatt tragédiába fordult. 1917 decemberében az egész család elkapta a hastífuszt (a családi legenda szerint a spanyolnáthát), amiből a családfő és a kisebb gyerekek felépültek, de a várandós Berta ötödik gyermeke idő előtt született, és pár órás korában meghalt, majd alig egy héttel később Berta és Albertka is meghaltak.

Néhány hónap múlva, 1918. március 6-án a családfő, Pollák Gábor is meghalt, Bertához és Albertkához hasonlóan hastífuszban. Az árván maradt Pollák gyerekeket, a hétéves Rózát, az ötéves Imrét, és az alig hároméves Ilonát Berta családja vette magához, az egyik (akkor még) gyermektelen öccse, Mór (később Verő Mihály) nevelte fel a feleségével.

A Pollák testvérek 1935-ben Pusztaira változtatták a vezetéknevüket.

Imre 1943 júniusában halt meg az orosz fronton, munkaszolgálatosként. Róza és Ilona túlélték a Holokausztot. Róza Práger Endre felesége volt, két lányuk született: Katalin és Judit. Róza 1988-ban halt meg. Ilona első férje, Mandl Károly 1945 januárjában halt meg. A második férje Fleischmann Andor volt, két gyermekük született: Gábor és Ágnes. A családnevüket Bíborra magyarosították. Ilona 2006-ban halt meg Szentendrén.

Helén

Helén, Weinberger Márk és Grósz Júlia ötödik gyermeke 1886. június 19-én született Szegeden. Az anyakönyvekben Ilona és Henne néven is előfordul.

Szabónő volt, 1909-ben ment feleségül Kiczales Lipót betűszedőhöz:

1913-ban azonban elváltak. Gyermekük nem született.

Több, mint húsz évig várt a következő házassággal, 49 évesen ment újra férjhez, az akkor 60 éves Heks Bernáthoz:

Helén 1970-ben halt meg Budapesten, a sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található (3. jobb parcella, 71. sor, 33. sír), az édesanyjával közös sírba temették.

Dezső

Weinberger Dezső, a hatodik testvér 1888. december 28-án született Szegeden.

Órásmester volt, a Baross utcában volt műhelye. 1914-ben vette feleségül Preis Erzsébetet:

Lányuk, Weinberger Magdolna 1914. december 21-én született.

Dezső 1945. szeptemberében halt meg Budapesten, 57 éves korában. A halál oka csontvelőbénulás.

Dezső halála után a testvérei nem merték elmondani az édesanyjuknak, hogy mi történt, ezért azt a fedőtörténetet találták ki, hogy külföldre költözött a családjával, és évekig leveleket írtak a nevében, hogy ezt alátámasszák. Emiatt sajnos Dezső felesége és lánya nem jelenhetett meg a családi ünnepségeken, és így lassan megszakadt a kapcsolat közöttük és a család többi része között.

Dezső felesége, Preisz Erzsébet nem ment újra férjhez. 1991-ben halt meg, száz éves korában. Mindketten a Kozma utcai zsidó temetőben vannak eltemetve, Magdolnával együtt (C parcella, 8. sor, 44. sír).

Lányuk, Magdolna 1935-ben ment feleségül Schvarcz Sándor kispesti fogtechnikus mesterhez. Sándor 1943 áprilisában munkaszolgálatosként meghalt a keleti fronton. A jeruzsálemi YadVashem adatbázisában a kispesti Holokauszt áldozatok között szerepel Schvarcz Sándor, a felesége, és a fiuk, Oszkár is:

Schvarcz Sándor és neje, és fiuk: Oszkár

Azonban Weinberger Magdolna nem halt meg 1944-ben. Vagy téves a bejegyzés (nem ez lenne az első eset), vagy akkor már nem ő volt Schvarcz Sándor felesége. Weinberger Magdolna ugyanis 2012-ben halt meg Budapesten, a Kozma utcában van eltemetve, a sírfelirata szerint Rónai Sándorné:

Irén

Weinberger Irén, a hetedik testvér 1891. január 24-én született Szegeden:

1922-ben ment hozzá Szegeden Klein Izidor szegedi kereskedősegédhez:

Gyermekük valószínűleg nem született. Klein Izidor a vészkorszak áldozata lett. Irén 1959-ben halt meg Budapesten, a Kozma utcában van eltemetve.

Aranka

Aranka, a nyolcadik gyermek 1893. július 26-án született Szegeden.

1919-ben ment hozzá Morvai Manóhoz, aki nővérének, Helénnek a sógora volt:

Egy fiuk született, aki nem élte túl a második világháborút. Aranka 1972-ben halt meg Budapesten, Irénnel egy sírban nyugszik a Kozma utcai zsidó temetőben (24B parcella, 5. sor, 2. sír).

Mór

Weinberger Mór, a kilencedik testvér 1896. május 3-án született Szegeden.

Ékszerészként dolgozott, 1925-ben vette feleségül Hirschler Erzsébetet:

Weinberger Mór nem csak a vezetéknevét, hanem az utónevét is megváltoztatta, Verő Mihály lett. 1929. április 23-án született meg az egyetlen fiuk, István.

A család 1934-ben magyarosította a nevét Verőre:

1944 novemberében az óbudai téglagyárba vitték Istvánt és az édesanyját, de mivel svájci menlevelük volt, megúszták a deportálást, és egy svájci védelem alatt álló házban vészelték át Budapest ostromát a nemzetközi gettóban (Tátra utca 29/b). A háború után egyre nehezebb volt az aranyművesek, ékszerészek dolga, Verő Mihályt is rendszeresen vizsgálta a gazdasági rendőrség. Az ékszerész mesterséget feladva töltőtollakat kezdett árulni, az Astoriánál volt a boltja.

1979 májusában Parádra utazott gyógykezelésre a feleségével. Mihályt átszállították az egri kórházba kivizsgálásra, kiderült, hogy súlyos betegsége van, és meg kell operálni. Nem sokkal ezután meghalt. A Kozma utcai temetőben nyugszik a feleségével együtt (U2 parcella, 9. sor, 14. sír).

István a háború után elvégezte a Zeneakadémiát, zongoraművész lett. 1949 tavaszán Rómába költözött, majd Izraelben is élt egy ideig. 1956-ban költözött vissza Magyarországra, nem sokkal a forradalom előtt. Három lánya született: Juli, Ildikó és Lili. 1968-ban a második feleségével és Lilivel kivándorolt New Yorkba, itt is halt meg 2004. április 21-én.