A családtörténet-kutatás első lépése: számba venni, amit már tudunk. Ahhoz, hogy a kutatás sikeres legyen, össze kell gyűjtenünk minden adatot és dokumentumot, ami a megbízó rendelkezésére áll (anyakönyvi kivonatok, családi levelek, fotók). A pontos adatokon kívül nagyon fontosak a családi legendák is – ezeket persze legalább annyiszor sikerül cáfolni, mint igazolni, de előfordul, hogy ezek lendítik tovább a kutatást. Az egyenesági felmenők adatain kívül (születési, halálozási hely, idő) az oldalági rokonok (testvérek, nagynénik, unokatestvérek) adatai is sokat segítenek, hogy az egyenes ági felmenőket pontosan beazonosíthassuk.
Magyarországon 1895 előtt egyházi anyakönyvekbe vezették be a születéseket, házasságokat, halálozásokat, a polgári anyakönyvezést 1895 októberében vezették be, ezután ez számított a hivatalosnak. A polgári anyakönyvek esetében van egy ún. védelmi idő: a születési anyakönyvek a keletkezésüktől számított 130 év után, a házassági anyakönyvek pedig a keletkezésüktől számított 86 év után kutathatók, a halotti anyakönyvek esetében viszont nincs korlátozás. A polgári születési anyakönyvek tehát gyakorlatilag nem kutathatók – mégis vannak olyan adatbázisok, amik a segítségünkre lehetnek (a FamilySearch mormon adatbázisa, valamint a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület adatbázisa – itt majdnem az 1920-as évekig megtalálhatók a születési anyakönyvek). Az 1895 előtti egyházi anyakönyveknél nincs korlátozás – hogy meddig tudunk visszamenni az időben, attól függ, mikor kezdték el vezetni az adott felekezet anyakönyvét, az fennmaradt-e, és mennyire pontosan és részletesen írták be az adatokat. (Hiába van elérhető anyakönyv az 1600-as évek közepétől, ha abban a házassági bejegyzésekben csak a házastársak neve szerepel, a szülők neve, az életkor, a születési hely nem – itt gyakran megreked a kutatás.)
Az anyakönyveken kívül rengeteg érdekes adattal szolgálhatnak az összeírások, cikkgyűjtemények, az Országos Széchenyi Könyvtár gyászjelentés-gyűjteménye, a temetői adatbázisok, a különféle családfaszerkesztő oldalak, és – különösen élő rokonok felkutatása esetén – a közösségi média is.
A kutatás sikere azon múlik tehát, mennyi adat áll eleve a rendelkezésünkre az elinduláshoz (minél több, és pontosabb, annál jobb), fennmaradtak-e és kutathatók-e a kérdéses anyakönyvek, meddig követhetők a bejegyzések, és milyen egyéb források állnak a rendelkezésünkre. Az elinduláshoz szükséges adatok összegyűjtése után tudom megbecsülni, hogy meddig tudunk eljutni, és nagyjából mennyi időt vesz igénybe a kutatás – ennek alapján tudok árajánlatot adni. Előfordulhat, hogy nagyon rövid időn belül sikerül választ találni a kérdésekre, de az is elképzelhető, hogy mélyebbre kell ásni – minden eset egyedi.
