Heéger Zsófia vagyok, családtörténet-kutató. Budapest egyik külső kerületében élek a családommal. Mikrobiológusként végeztem az Eötvös Loránd Tudmányegyetemen 2007-ben. A kutatásom tárgya azóta megváltozott, de a kutatás szenvedélye megmaradt.
Az én történetem 2006 nyarán kezdődött egy családi összejövetelen. Az unokatestvérem születésnapját ünnepeltük, amikor a családunk eredetére terelődött a szó. Az egyik rokon azt mondta, úgy tudja, hogy a Heegerek szászok voltak, akiket betelepítettek Erdélybe, egy másik szerint viszont holland zsidók leszármazottai vagyunk, akik Morvaországon keresztül kerültek oda. A beszélgetés felpiszkálta a fantáziámat, úgyhogy az első adandó alkalommal ellátogattunk Aradra, ahol a dédapám született. Amikor az aradi levéltár vezetője letette elénk az anyakönyvet, viccesen megkérdezte: jól meggondoltuk-e a dolgot? Könnyen meglehet, hogy ha egyszer kinyitjuk az anyakönyvet, többet nem akarjuk majd becsukni, és a szenvedélyünkké válik a családfakutatás. Akkor jót nevettem rajta – de igaza lett. Miután a saját családom múltjának felkutatásában – a nagynénémmel karöltve – eljutottam a végsőkig, vagyis az anyakönyvírás kezdetéig, és már a férjem családjáról is minden kideríthetőt kiderítettem, majd a legtöbb barátunk és szomszédunk családfáját is elkészítettem, azt vettem észre, hogy minden szabadidőmet ezzel töltöm. Mivel egyre többen kerestek meg az ismerősök ajánlása alapján, úgy döntöttem, hogy a családtörténet-kutatást hobbiból hivatássá léptetem elő, és 2019 őszén elindult a Hungaretrace.